A SAMOYED EREDETE 

A Samoyed őshazája Szibériában található. Itt élnek – a Fehér-tengertől egészen a Jenyiszej folyóig – a szamojédok, melyek közeli rokonságban állnak a lappokkal, mindkét népesség része a számi népcsoportnak. A szamojédok túlnyomórészt rénszarvastenyésztésből és pásztorkodásból éltek, ezért céljaiknak megfelelően, fennmaradásuk érdekében egy olyan kutyát tenyésztettek ki, amely többféle munkakörben is foglalkoztatható. Nagy munkabírás és ellenálló képesség jellemezte ezeket a kutyákat, a kettős szőrzet, ha nem is volt olyan hosszú és pompás, mint ma – jól védett a kegyetlen sarki fagyoktól. Bundája dús és lágy, mint általában valamennyi északi kutyafajtáé és mindig is volt egy nagy előnye; nem szívja magába a szagokat. Ezért engedte meg az ember a kutyának, hogy a sátrában tartózkodjék.

A szamojéd törzsek életmódjukból adódóan sokat vándoroltak, magas szánokon utaztak, melyeket leginkább szelíd rénszarvasok húztak, a kutyák pedig a gyerekeknek és az időseknek szolgáltak melegítőként. Házőrző, pásztor- és vadászebről van tehát szó: ennek a kutyának egyidejűleg feltűnően magas fokú szocializációs hajlandóságot kellett tanúsítania az emberi lények iránt, mivel az ott lakó nép körében minden alkalommal örömujjongást váltott ki az idegen érkezése. A kutya tehát nem képezhetett akadályt a szamojéd és vendége közt, hanem éppenséggel ő köszöntötte elsőnek az érkezőket. Ez a hihetetlen emberszeretet a mai napig is a legjellemzőbb tulajdonsága.

Őshazájában nagyon tisztelték, sőt eredeti leírások tanúsága szerint szent állatnak tartották a kutyákat, mert egyes példányok hátán és mellék krémszínű, vagy barna, néha fekete kereszt alakú elszíneződés volt látható.

A Samoyed tehát igen sokoldalú, könnyűszerrel beválik tehervontatónak, szánhúzónak, de szükség esetén a felfedező kutatók szolgálatában is állhat. A Samoyed a sarkvidéki expedíciók révén vált világszerte ismertté, hiszen olyan híres sarkkutatók használták, mint Fridjof Nansen vagy Roald Amundsen. Az expedíciókat követően viszonylag gyorsan, az 1890-es években bekerült a fajta Angliába, illetve Európába.

A samoyed mint modern fajta, Angliában született Mr.Ernest Kilburn Scott tenyésztő kenneljében. Mr. Scott a Royal Zoological Society tagjaként a múlt század utolsó esztendeiben elvetődött a számik földjére, és onnan hozta magával  az első samoyed kutyáját. Sokat dolgozott, míg kellőképp kialakította a fajtát, majd 1900-ban elkészítette az első standardot, amelyben olyan utalásokat tesz a kutya színére, hogy napjaink tenéysztői elcsodálkoznának, ha tudnának róla. Scott megállapításai mégis tévedhetetlenül emlékezetünkbe idézik, milyenek lehettek azok az eredeti samoyed kutyák, amelyekkel első európai tenyésztőjük a szülőföldjükön találkozott, ugyanis az Angliába vitt első samoyed szőre koromfekete volt. 

 A Samoyed kutya ahhoz szokott hozzá, hogy a beláthatatlan síkságokon töltse életét, ezért sok szabad térre van szüksége, hogy kitombolhassa roppant energiáit és szerfelett nagy mozgásigényét, ám ugyanakkor állandó, szoros kapcsolatot igényel az emberrel is. A samoyed eb örömest és hatalmas hangerővel csahol: az ugatás a legfőbb kifejező eszközei közé tartozik, ezzel közli az örömét is vagy valamilyen aggasztó körülmény jelenlétét.

 Lelki egyensúlyának feltétele az is, hogy meglelje pontos helyét úgy az emberfalkában, mint a többi kutyatárs között. Az engedelmesség nem tartozik a fő erényei közé. Mivel nagyon magabiztos állat, ha éppen akkor hívjuk, amikor valamilyen különlegesen izgalmas szagnyomot szimatol, vagy fontos „ugathatnékja” van, fittyet hány a szólítgatásunkra és zavartalanul folytatja foglalatosságát.

 Bizalmát úgy szerezhetjük meg legjobban, ha állandóan figyelmesnek, ragaszkodónak, de egyszersmind tekintélyesnek és erélyesnek mutatkozunk iránta. Jó, ha arra neveljük, hogy a békés együttélést tekintse fő céljának a vezetésünk alatt. Hogy nevelésünk eredményes legyen, nem szabad szélsőségesen tekintélyelvi módszerekhez folyamodnunk, testi fenyítést sohase alkalmazzunk.

 Történelmi fejlődése azért nagy fontosságú, mert a samoyed kutya újabban igen előkelő helyet foglal el az emberek világában. Ma már nagy elégedettséggel él együtt olyan emberekkel – és elégedettségük kölcsönös –, akik merőben mások, mint azok, akik a fajtát sok-sok évszázaddal ezelőtt kitenyésztették. A környezeti feltételek is jócskán megváltoztak, amióta túlnyomórészt mérsékelt éghajlatú vidékek lakója lett. Gyakorta szabad bejárást élvez lakásokba, hengergőzhet akár a legkényelmesebb heverőn is, hiszen mindig kölcsönösen szoros kapcsolatban állt az emberekkel az őshazájában is. Régen hozzászokott a lakásban (sátorban) való tartózkodáshoz és nagyon jól érzi magát az emberi lakóhely falai közt.

  Az emberfalkában való jelenlétet szerfelett kellemesnek találja. Legalábbis úgy tetszik, hogy amikor személyes kapcsolatba kerül a családtagokkal, nagy kedve telik jellemük kiismerésében. Szinte eljátszik a gyengéikkel, hízelgéssel megkaparintja mindenkiktől azt, amit csak akar. Leginkább a gyerekek játszópajtásaként érvényesülnek jó tulajdonságai, példátlan béketűréssel viseli el, bárhogy tépjék, gyömöszöljék.  

 A Samoyed alkalmas mentőkutyának, mivel kitűnő a szaglása  nyomolvasásra, nyomkeresésére is betanítható. Nagy kedvvel és lelkesen agilityzik, de igazán szánhúzókutyaként van  leginkább elemében.